2015. november 28., szombat

#1. Új a fedélzeten

 Sziasztok! Meghoztam az első fejezetet. Nincs is semmi hozzáfűzni valóm. Remélem tetszik. Jó olvasást!



 Sietősen lépkedtem a terem felé. Már nagyon szerettem volna megismerni a társaimat. Egészen új dolog volt a számomra, hogy most, mint zsűritag szerepelhetek egy ilyen neves műsorban. Még az is örömmel töltött el, ha csak kimondtam. A műsor gyártóinak a célja az volt, hogy olyan embereket válasszanak erre a munkára, akiket nem látnak a nézők minden műsorban, inkább újakat, kevésbbé ismerteket. Ezért sem ismerem annyira a jövendőbeli munkatársaimat. Eric Powell nevét hallottam már,de Lanie Blue ismeretlen volt számomra, Wardot pedig már ismertem egy ideje. Nem személyesen, de mostanában szerepelt pár műsorban és cikkei is jelennek meg. Egyszóval semelyikőjükkel sem találkoztam még személyesen. Kíváncsi vagyok, hogy vajon nekik ismerősen cseng-e a nevem.
 Izgatottam nyomtam le a kilincset és beléptem a terembe. Egy telefonálgató és fel-le járkáló féri, és egy laptopot nyomogató lány volt a szobában.
-Helló-köszöntem bátortalanul. Igazából fogalmam sincs, hogy mit kellett volna köszönnöm. A pasinak "Jó napot!"-ot köszöntem volna, a lánynak pedig "Szia!"-t. A Helló a legrosszabb lehetőség. Na jó, a "Helló-belló!" rosszabb lett volna. Szidtam is magamat rendesen, de szerencsére a csaj, aki -közben rájöttem, hogy valószínűleg Lanie Blue- törökülésben ült a széken, laptoppal az ölében, kedvesen köszönt, a pasi pedig intett, de közben még mindig a telefonjába magyarázott valamit. A lány hívott, hogy üljek le mellé, így lepakoltam a székekhez és odaültem. Vörös haja, rendezetlenül omlott a vállára, de kellemes összhangot alkotott a sötétzöld felsőjével. Egyszerűen fogalmazva: tök szép volt a csaj.
-Gwendolin Moore, igaz?-nézett rám. Na, ő egyből levágta, hogy ki vagyok. Valószínűleg ő már rámkeresett az interneten, és így ismert fel. Én viszont nem hoztam laptopot, és mivel csak ma reggel tudtam meg a zsűrik nevét, ezért nem tudtam kutakodni.
-Igen-mosolyogtam.-Te pedig Lanie Blue. Ugye?-kérdeztem. Nagyon reméltem, hogy ő az és nem égek be már az első napomon, mert azt esküszöm, hogy nem élném túl.
 Igen, szerencsére ő volt az. Elég gyorsan megtaláltuk a közös hangot és beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy táncos és ebben a műsorban kezdte a karierét, így került be a zsűriszékbe. Kezdtem volna mesélni, hogy én is ezért vagyok itt, csak én két éve indultam a versenyen, de mondta, hogy tudja. Szóval tényleg rámkeresett a neten.
 Eközben a férfi abbahagyta a telefonálást és odajött hozzánk.
-Na drágáim!-kezdte, majd felém fordult.-Elnézést, nem mutatkoztam be, hosszú, de halaszthatatlan volt ez a beszélgetés.-csúsztatta a telefonját a zsebébe. Szimpatikus ember volt, elsőre olyan negyven körülinek tippelném a korát. Kíváncsian vártam, hogy megtudjam ki ő.
-George vagyok, a műsor egyik szervező, szerkesztő, rendező akármilye-mondta. Jó ha az ember tisztába van a munkájával, haha.-Hozzám fordulhattok, igazából akármivel. Ti ketten, rám vagytok bízva csajok. Nincs rosszalkodás!-mosolygott. Lanievel összenevettünk. Mindekettőnknek szimpatikus volt a pasas.
-Most pedig-folytatta.-Szerintem menjetek és nézzetek kicsit körül, ismerkedjetek vagy valami, ma itt már nem hiszem, hogy lesz munka-forgatta a szemét, és ebben a pillanatban meg is csörrent a telefonja, így ismét visszavonult a szoba másik felébe, egy -úgy tűnik- újabb hosszú telefonbeszélgetésre.
 Lanie összepakolta a laptopját és összeszedte a holmijait, közbe pedig szinte megállás nélkül beszélt hozzám. Nem zavart, mert engem érdeklő dolgokról beszélt. Látszott, hogy ő már valamennyire ismeri az ittenieket így tudott nekem segíteni kicsit. Elmonta, hogy mi hol van. Már nem volt akkora a tolongás így rendesen és sérülésmentesen be tudtuk járni az épület egy részét. Sok emberről beszélt, köztük például Wardról és Ericről. Elmondta, hogy Warddal már találkozott és élőben is olyan szép szeme van mint a képeken. Ericről pedig csak annyit, hogy "elképesztő dögös". Oké. Normális, ha a zsűrik így gondolnak egymásra? Ez csak azért kérdés, mert engem is ez érdekelt a legjobban. Tudom, tudom, hogy van barátom, de akkor is nőből vagyok és ők pedig akkor is férfiak. És nem érdekelnek úgy.
 Épp az egyik stúdió teremben néztünk szét, amit takarítottak, emiatt nyitva volt és bemehettünk, amikor meghallottam a táskámból a Bruno Mars számát. Ez a csengőhang Alexhez volt beállítva. Gyorsan előkerestem és felvettem a telefont.
-Mizu?-szóltam bele a telefonba.
-Gyere a büféhez!-mondta gyorsan.
-Mi? Miért?-kérdeztem értetlenül.
-Itt van az öcséd....valami csajjal-hadarta.
-Igen?-lepődtem meg. Nem azon hogy itt van, mert valószínűleg azért jött, hogy hazavigyen, mert nem tudta, hogy Alex is itt van. Hanem, hogy egy csaj is van vele. Nem, nem azért mert fura hogy van barátnője vagy ilyesmi, hanem mert egy hete szakított vele a régi barátnője és pár napig ki se jött a szobájából, csak pár napja hajlandó elmenni boltba vagy fuvarozni engem.-Várj! És mit csinálnak?-lehet, hogy csak valami barátja vagy itt ment oda hozzá a lány és beszélgetni kezdett vele.
-Gondoltam, hogy ezt kérdezed majd. Hát éppen ez az! Az elmúlt percben háromszor is csókolóztak.
-Mivan?-kerekedett el a szemem. Intettem Lanienak, hogy jöjjön. A büfé irányába indultunk.

10 megjegyzés:

  1. Szuperlet. <3 ( Kiváncsian várom hogy ki a lány :) )

    VálaszTörlés
  2. ;) Örülök, hogy tetszik. Majd kiderül ;)

    VálaszTörlés
  3. Jajj, elolvastam, és nagyon tetszett! Annyira várom, hogy ki az a lány! :3

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy van érdeklődés. Úgy hiszem nemsokára megtudjátok :D Reményeim szerint z új rész már hamarosan érkezik. ;)

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Küldtél nekem egy díjat, amiben az egyik szabály, hogy kommentelnem kell a blogodra, hát itt vagyok.
    Nem kezdődik rosszul a történet, tetszik, hogy a tehetségkutató műsornak nem egy szereplőjét, hanem az egyik zsűritagját ismerhetjük meg. Viszont egy-két dologra szeretném felhívni a figyelmed:
    1. Ahogy már korábban is felhívták a figyelmed, a kötőjelek elé és után is vessző kerül. Igazából van a párbeszédek helyesírására egy szabály is, leírom neked: Párbeszédírásnál hosszú gondolatjelet használunk, ami előtt és után szóköz áll. Amikor a közlés és az utána következő elbeszélői megjegyzésed egy mondatba tartozik (Tipikus példák: mondta, közölte, kérdezte, kiáltott, jegyezte meg, nyilvánította ki, hagyta rá, dünnyögte, mormolta, nyafogta... A megszólalást kísérő mozdulatról is lehet szó: bólintott, biccentett, intett, legyintett, nevetett, mosolygott, vigyorodott el, rázta meg a fejét, tapsikolt, örvendezett, sírta el magát…), a közlés/kérdés/felkiáltás/stb. végére nem tesszük ki a pontot (a kérdőjelet és a felkiáltójelet igen!), és a kommentárt is kis betűvel írjuk. Ha a gondolatjel előtt befejeződik a mondat, és ezt egy új cselekvés/leírás/stb. követi, kiteszed a megfelelő írásjelet, és a kommentárt nagy kezdőbetűvel indítod, mint teljesen új mondatot.
    2. Szerintem jobban mutatna a szöveg, ha sorkizárta állítanád, és lennének behúzások a bekezdések elején.
    Mivel a történet nagyon az elején jár még, egyebet nem tudok kiemelni. Remélem, nem veszed bántásnak, amiket írtam, mert nem annak szántam, hanem segítségnek. :)
    További sok sikert kívánok és jó blogolást!
    xoxo, L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *szóköz kerül eléjük, nem vessző, bocsi :D de ez a szabályban benne is van :D

      Törlés
    2. Köszönöm. Eszemben fogom tartani a tanácsaidat. ;)
      Ölelés: Japane

      Törlés
    3. Köszönöm. Eszemben fogom tartani a tanácsaidat. ;)
      Ölelés: Japane

      Törlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Japane LS.!
    Én is a díj miatt lennék itt, amit ismételten köszönök. Nos, az előttem szóló, Livi, már említett két dolgot, én pedig nem akarok papagájt játszani, így elmondanám, én mit találtam még emellett – ugyanis igen, egyetértek vele – hibának. Igaz, nem szeretnék egy egész kritikát összeírni, ám azért a legfontosabbakat meg kívánom említeni, már csak a feladatom miatt is.
    A képeket – lehet az mozgókép vagy sima – én mindig egy adott helyre tenném, a bejegyezés első felére – példának okáért a jobb oldalra, pontosan úgy, ahogyan a blogomon is látod… de ez, mint írtam, csupáncsak egy példa, természetesen nem kötelező így – és ugyanazon méretre állítva. Ugyanakkor örülök neki, alias jó látni, hogy nincs teletűzdelve vele egyetlen bejegyzés sem, hanem kizárólag egy akad.
    Habár a fejezeteket nem tudom, hogy hova írod, javasolnám, hogy Wordbe, ugyanis így meg tudnád oldani, hogy úgy nézzen ki, mint ahogyan a könyveknél is szokott a szöveg. Mire gondolok? Hát, a sorkizárt mellett, amit már említettek, arra, hogy úgy nézzen ki, ahogyan a fogalmazások is szoktak. Az első bekezdésnél meghagynám olyannak, amilyen eredetileg, ott nem tennék behúzást, azonban a többinél igen: baloldalról az első sor bekezdéseit behúznám. És ez az ismert szövegszerkesztő programmal mindössze néhány kattintás lenne. Szerintem sokkal szebben mutatna itt is.
    Valamint, ha ezt technikát választod, akkor azt is látni fogod, mennyi szóból áll egy fejezet. Noha a prológust megértettem, hogy rövid, az első fejezet után értetlenkedve néztem, hogy valóban annyi lenne?! Nálam – s úgy vélem, vannak még egy páran, akik ezt a véleményt osztják – egy fejezet átlagosan 1500 és 2000 szó között kell lennie. A tiéd 761, ami, mint látod, azt jelenti, hogy nagyjából a fele az alsó határnak. És az, hogy ezt meg bírtam állapítani, azt jelenti, hogy nincs másolástiltó rajta. Amit sürgősen javasolnék, mielőtt még problémád adódik belőle. (Ha nem tudod a kódot és szükséged lenne rá, nyugodtan írj e-mailt, megadom!)
    Olvastam, hogy te is barátkozol még azzal, hogy mennyire állítottad a szélességeket. Nekem nagyon karcsúnak tűnik a bejegyzésnek szánté és egy kicsit soknak a modulsávé. Valamint emellett a teljes blogé is kevésnek.
    A „Magamról” pontot sosem értettem, miért van egy történetes blogban és a „Top 3”-at is kivenném. A blogversenyekre jelentkezéses képeknek pedig nyitnék egy olyan oldalt, ami példának okért a „Szereplők”-é is. Az „Információkat” valamint a „Chat”-et pedig megcserélném.
    Persze, cseppet sem gond, ha nem értesz valamivel egyet, s nem is várom el, hogy megfogadj akár egy tanácsomat is. Ellenben szeretném elmondani, hogy egyetlen szavam sem azt a célt szolgálta, hogy veled – avagy valaki mással – szemben tiszteletlen legyek. Senki sem úgy kezdi, hogy mindent tud, ebbe is bele kell, úgymond, tanulni. Én pedig hiszem, hogy hogyha az ember kitartó, akkor meg bírja csinálni; tehát ha szeretsz írni, bele is fogsz ezekbe a kis finomságokba jönni, és egy idő után már nem is kell magad emlékeztetned rá, hogy mit kellene még az ilyen dolgok közül megtenni, szinte ösztönösen jönni fog.
    További szép napot!
    Timi Dreams
    http://vampir-varos-bytimidreams.blogspot.hu

    VálaszTörlés